Az ultrahang egy hanghullámtartomány, melyet az emberi fül nem érzékel, az elmúlt több, mint 40 év tapasztalata alapján káros hatása nincsen. Az ultrahang hullámot egy vizsgálófej segítségével a testre irányítjuk, ahonnan a különböző határfelületekről különböző módon visszaverődik, és ebből kép készül. Széleskörűen alkalmazható, fájdalommentes módszer. Korlátai, hogy a csontok és a levegővel telt területek mögé nem lát be, ez alapján körvonalazható az is, hogy mi vizsgálható vele és mi nem.
Igen jól használható:
- hasi szervek
- nyirokcsomók
- lágyrészek, izmok, inak, ízületek
- nyaki erek
- pajzsmirigy és nyaki lágyrész
- végtag erek
- emlők
- férfi nemi szervek vizsgálatára.
A mellkas területén főként a folyadékgyülemek kimutatására alkalmas, de a felszínhez közeli tüdőterületekről is ad némi információt, illetve célzottan a csont felszíne is megítélhető.
Csecsemőkorban a kutacsok záródása előtt az agy vizsgálatára is alkalmas, mely a komplex csecsemő szűrővizsgálat része. Magzati korban pedig a baba már néhány hetes korától kezdve vizsgálható, kb a 18. héttől pedig 3D / 4D UH vizsgálatokat is érdemes elvégezni.
A UH ártalmatlan jellege és könnyű hozzáférhetősége miatt minden esetben elsődleges csecsemő-, gyerekkorban, terhességben, elesett állapotokban, illetve diagnosztikai okokból a lágyrészekre, felületes eltérésekre, epehólyagra, húgyhólyagra, herére, 40 év alatt emlőre.
A 2 dimenziós (2D) technikát használjuk a legáltalánosabban, amikor egy síkban vizsgáljuk a szerveket, a vizsgálófej (transducer) mozgatásával bármilyen sík elérhető. (Tulajdonképpen ez a legnagyobb előnye a többi vizsgálómódszerrel szemben, hogy bármilyen sík létrehozható és mozgásában is vizsgálhatók a szervek.) Ezeket a képeket a vizsgáló szakember a saját fejében teszi 3, illetve 4 dimenzióssá.
A 3 dimenzió (3D) esetén a különböző síkú 2D képeket a számítógép teszi össze három dimenzióssá, egy kijelölt felülethez árnyékot ad és a képernyőn megjeleníti, így térben látható kép, melyet a különböző irányokban elforgathatunk.
A 4 dimenziós (4D) képalkotásnál a 4. dimenzió az idő, vagyis a 3 dimenziós képet időben, mozgásában látjuk, gyakorlatilag egy 3 dimenziós mozgókép keletkezik.
A 3D/4D technikát leginkább a magzati ultrahang, babamozi területén használjuk. Diagnosztikai szempontból a jelentősége az, hogy bizonyos esetekben jobban, könnyebben felismerhetők térbeli elhelyezkedések, deformitások, pl a baba arcának területén. Emellett fontos a pszichológiai hatása is, amikor az újdonsült szülők először láthatják babájukat, vonásait, formáját, mozgását, grimaszait, mosolyát, ezáltal az érzelmi kötődést is erősíti.
